Reflexológia kezelés
A reflexológia kezelés a talpon, labfejen, kézen, arcon, fülön található a reflexpontok stimulálása az ember fizikai és energetikai egyensúlyának megteremtése érdekében.
A reflexológia kezelés lehetséges előnyei:
- csökkenti a stresszt, a feszültséget, a depressziót és a szorongást.
- mély relaxációt eredményez
- erősíti az immunrendszert
- stimulálja a test energiarendszerét
- elősegíti az optimális egészséget és jólétet
- ösztönzi a vér- és nyirokáramlást
- megtisztít a méreganyagoktól
- elősegíti az egészséges bélmozgást
- enyhíti a fájdalmat
- Elősegíti a gyógyulást műtétek után
- ösztönzi a szervezet veleszületett öngyógyító mechanizmusát.
A reflexológia segíthet a következőkben:
- migrén és fejfájás
- álmatlanság
- meddőség
- szülés utáni depresszió
- hát-, váll- és nyakfájás
- hangulatváltozások
- hormonális egyensúlyhiány
- emésztési zavarok (székrekedés, irritábilis bél szindróma)
- légzési panaszok (asztma, orrmelléküreg-gyulladás)
Ez a terápia segíti a szervezet rendszereinek együttműködését
Harmóniát, összhangot teremt, és ezáltal a jó közérzet és az optimális egészség érzését hozza létre. Az emberi test minden szerve, szervrendszere tükröződik bizonyos testrészeken. Reflex pontnak, reflex zónának nevezzük azokat a pontokat, amelyek a test egy-egy területéhez kapcsolódnak.
Több ezer idegvégződés található a talpon.
A reflexológus a kezével a talp reflexzónáira gyakorolt nyomással képes megtalálni a reflexek és a zónák útvonalainak elzáródásait és egyensúly hiányát, amelyeket kezeléssel korrigálni lehet, ezáltal helyreállítva a test természetes gyógyító energiáinak áramlását, segítve az optimális egészségi állapot helyreállítását. A reflexológiai kezelés biztonságos, nem invazív, komplementer terápia.
Kattints a lapozáshoz
Nyiroködéma kezelése reflexológiával
A reflexológia története
Bár a reflexológia művészete az ókori Egyiptomra, Indiára és Kínára nyúlik vissza, ez a terápia csak akkor jelent meg nyugaton, amikor Dr. William Fitzgerald kifejlesztette a „zónaterápiát”. Úgy vélte, hogy a talpon és a kézen lévő reflexzónák kapcsolatban állnak a test más területeivel és szerveivel, amelyek ugyanabban a zónában helyezkednek el. Az 1930-as években Eunice Ingham továbbfejlesztette ezt a zónaterápiás módszert a reflexológia néven ismert módszerré.